(Segítség szülőknek és tanároknak)
· “Első lépés: GONDOLD VÉGIG A PROBLÉMÁDAT.” Ha a gyermek már rosszul érzi magát, nagyon izgatott, stb. , ez a rész el is hagyható, mivel nyilvánvalóan már gondol az adott témára, vagy érzésre. Ennek ellenére, mikor gyerekeket tanítunk a módszerre, fontos elmagyarázni a lépés a fontosságát, hogy megértsék, rá kell hangolódniuk, “be kell állítaniuk” az adott problémát, amin dolgozni akarnak. Magyarázzuk el nekik: “Ez a gyakorlat le fog nyugtatni, és segít abban, hogy sokkal tisztábban lásd a problémádat. Abban az esetben ha megtanulod ezt a gyakorlatot, csak akkor tudod majd rosszul érezni magad, mikor TE úgy döntessz, hogy rosszul akarod érezni magad.”
· “Most tudni szeretnénk, mennyire vagy izgatott.” Kisebb gyerekekkel használjuk a kitárt karjainkat, hogy megmutathassák, mennyire rossz az érzésük. Összetett tenyerünk jelzi, ha egyáltalán nincs rossz érzésük. Sok gyerek esetében használhatjuk a saját kezünket a méréshez, és a gyerek csak bólint, ha elértük az érzésének a mértékét. Idősebb gyerekeknek már nem okoz gondot, hogy megbecsüljék a problémáikat egy 0-tól 10-ig terjedő skálán, de még ők is jól reagálnak a kitárt karokkal történő mérésre. Úgy tűnik, jobban rá tudnak hangolódni, ha Ön is részt vesz a gyakorlatban.
· “Második lépés a kéz oldalának kopogtatása.” Mutassa be példaként a saját külső kézfelületén kopogtatva. Bizonyosodjon meg róla, hogy kopogtatják a kezüket, nem pedig odacsapkodják valamihez. Elmagyarázhatja nekik, hogy ez a karate-ütés pontja, vagy más néven a “barátság” pont, mivel a kéznek ezt a részét érintjük, ha valakivel kezet fogunk, és barátságosak akarunk lenni az illetővel. J Mondjunk egy ráhangoló mondatot, mint pl.: “Annak ellenére, hogy ez a problémám van, én egy szuper gyerek vagyok. (Vagy jó gyerek vagyok, vagy Mélységesen, és tökéletesen elfogadom magam. stb.). Nem fontos, hogy a gyerek maga mondja-e ki a szavakat, vagy mi mondjuk neki. (Ha a gyereknek különösen kevés az önbecsülése, használjunk egyszerűbb formákat, pl.: El akarom fogadni magam.)
Sok gyerek arról számol be, hogy a karate-ütés pont kopogtatása önmagában lenyugtatja őket. Ítélje meg Ön, hogy szükségesek-e a “beállító” mondatok. Ez általában a gyermektől, vagy a helyzettől függ. A “beállító” mondatok ugyan nagy segítséget nyújtanak, hogy kapcsolatba kerüljünk a valódi problémával, de nem abszolút szükségesek. Gyanakvó és ellenkező gyerekek ritkán hajlandóak a beállításokat használni.
· Első kopogtatási pont – Szemöldökök között kopogtasson a gyerek 3 vagy 4 ujjal. (7-szer)
· Második pont – Mindkét kéz két-két ujjával a szem mellett kopogtatni (7-szer)
· Harmadik pont – Zárt ököllel kopogtatni a kulcs-csonti pontot (7-szer) Keresztezheti a kezét, és mindkét oldalt kopogtathatja egyszerre.
· Negyedik pont – Kopogtatás mindkét kar alatt. Ez olyan, mintha magunkat ölelnénk át. Öleljük körül a testünket a karjainkkal, és gyengéden ütögessük mindkét karunk alatt egy tenyérnyi szélességgel a hónaljunkat. Fiatalabb gyerekeknek hívhatjuk ezt a „majom“ pontnak is, és megérinthetik a kezükkel akár az azonos oldali hónaljukat is. Nagyon fog nekik tetszeni! (7-szer)
· Ismételjék meg a gyakorlatot háromszor egy adott problémára, vagy folytassák addig, míg az izgalom el nem múlik. Sokszor, ha egy probléma elmúlik, egy másik, ezzel kapcsolatban álló probléma jön elő, és a gyereknek meg kell ismételni a gyakorlatot a második problémára is.
Aggodalomra és izgatottságra a fenti rövidített módszer nagyon hatékony (80%).
John Diamond, egy ausztrál pszichológus javasolja, hogy minden ponthoz kapcsoljunk különböző érzéseket. Mindegy, hogy ez igaz-e, vagy sem, úgy tűnik, a gyerekek szívesen kapcsolnak egy-egy ponthoz érzéseket, vagy a test bizonyos részeit. Ha ezt felhasználjuk az EFT-ben, akkor több érdeklődést válthatunk ki a gyerekekben a módszer iránt. (Pl. a kéz külső oldala = szomorúság / vékonybél; szemöldök = trauma / húgyhólyag; szem = aggodalom/ gyomor; kulcs-csont = bizonytalanság / vese; kar = félelem a jövőtől / lép.)
Ha gyerekekkel csináljuk a gyakorlatot, akkor figyelnünk kell arra, hogy az végig érdekes, és színes maradjon számukra. Pl. változtassuk a mondatokat, mert az ismétlődő körök unalmassá válhatnak számukra. Tegyük be az ujj-pontokat is, ha a gyerek már nyugodtabbá vált, de még több munkára ban szükség, használjuk a 9-fokozatú skálát is a gyakorlat variálására, kopogtassuk az összes EFT pontot, használjuk a “fájdalmas pontot”, kopogtassuk 5 ujjal a pajzsmirigyet. Le is írathatjuk a gyerekekkel a lépéseket, hogy ezzel is növeljük a részvételét a gyakorlatban. Nevezzék el ők maguk a folyamatokat, lépéseket.
· Ha a gyermek rosszul érzi magát, vagy felelősnek, esetleg bűnösnek érzi magát a történtek miatt, mondja neki: “Kopogtasd a mutatóujjad utolsó ujjpercét a hüvelykujjad felé eső részen. Ő a “bűnös” ujj. Ha őt kopogtatod, az segít a benned lévő rossz érzéseket elmulasztani.” Ha a gyermek hajlandó rá, próbáljuk meg a gyakorlathoz hozzátenni a “megbocsátó” formulát. Mialatt a mutatóujját ütögeti, ismételje el háromszor: “Megbocsátok magamnak, a legjobbat tettem, amit tudtam.”
· Ha a gyerek dühös amiatt, ami történt, mondja neki: “Kopogtasd a kisujjad utolsó ujjpercét a belső oldalon. Ez a “mérges” ujj. A kopogtatás segít, hogy a méreg, amit most érzel, elmúljon.” Ha a gyermek hajlandó rá, próbáljuk meg a gyakorlathoz hozzátenni a “megbocsátó” formulát. Mialatt a kisujját ütögeti, ismételje el háromszor: “Megbocsátok a barátomnak/ anyámnak/ apámnak/ tanáromnak/stb. Ők a legjobbat tették, amit tehettek.” Ha a gyerek ebbe nem megy bele, akkor csak mondja neki azt: “Megbocsátok …-nak; tökfej volt, és a tökfejek pont így szoktak viselkedni.”
· Magyarázza el a gyereknek, hogy az EFT-t bármikor, bármilyen helyzetben alkalmazhatja, ha izgatott, vagy rosszul érzi magát bármi miatt. A gyakorlat segít gyorsan lecsillapítani a gyereket annyira, hogy képes legyen sokkal tisztábban gondolkodni az adott helyzet megoldásairól. Néha fantasztikus figyelni, milyen megoldásokat találnak a gyerekek a problémáikra egy-egy kopogtatás után. Bátorítsa a gyerekeket, hogy tanítsák meg másnak is a módszert. Hagyja, hogy a gyermek tapasztalatai Önt is tanítsák.
· Használja a módszert bármikor, és mindenkor, amikor a gyermeke szükségét érzi, érezheti. És ne felejtse el, hogy a módszert azokra a problémákra is használhatja, amelyeket a gyermeke okoz(hat) Önnek!
o Azonosítsuk a problémát, amivel dolgozni akarunk
o Hangolódjunk rá az érzésre, vagy problémára
o Azonosítsuk a probléma bármilyen új aspektusát
o Használja MINDENRE, és legyen kreatív a felhasználásában
o Számit a KITARTÁS
o Tegye napi rutinjának részévé
Ez a cikk nyomtatható formában itt található
